The poet had already chosen freedom, and this choice of his is validated by the refrain, the words of the audience. Mi történt 1848. sorának rímelését?
párosrím
keresztrím
bokorrím
félrím
2. század elején
•Csak korlátozott önállósággal rendelkezünk a birodalmon belül
•Európában több országban is forradalom bontakozik ki a nemzeti függetlenség eléréséért, a szabadságért
•Magyarországon a márciusi ifjak indítják el a forradalmat, melynek közvetlen előzménye a bécsi forradalom volt
•Petőfi megírja a Nemzeti dal, Irinyi József a 12 pontot
•A fiatalok a Pilvax kávéházból indultak
•A szabad sajtó első terméke a Nemzeti dal és a 12 pont volt, amit a Landerer nyomdában nyomtattak ki
•Ezen a napon kiszabadították Táncsics Mihály a börtönből
•A forradalom jelképe a kokárda
Vagy hallgassátok meg, ahogy egy ovis elszavalja.
március 15-én?
•Magyarország a Habsburg Birodalom része a 19. :)
1. The first stanza is a dramatic conversation between the poet and the people: together they decide whether they would choose servitude or freedom. Through the metaphors of sword and chains, the poet reinforces the audience that fighting for freedom and a brighter future is the correct thing to do.
The sixth stanza is calmer than the previous five.
sora?
hasonlat
metafora
ellentét
refrén
Mi a rabság jelképe a versben?
Mi a szabadság jelképe a versben?
sír
galamb
kard
talpra magyar
Mi jellemzi minden versszak 1-4.
versszak: a jövő - az utókor elismeri a hősök tetteit
5.
In the second and third stanzas, there is a strong comparison between the present and the past: our ancestors sacrificed themselves for freedom, and someone who refuses to do the same is “shameless” and “despicable”. - A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordtunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!
English translation by Nora de Vallyi (1911):
National Song
Magyar, to Arms!
A tanulás előtt tekintsd meg ezt a videót 4:29-ig ismétlés és ráhangolódás gyanánt!
A megszólalás oka: a rabságból ki kell lépni, el kell érni a szabadságot, küzdeni kell érte.
The fourth and the fifth stanzas are a call to action. Készítsetek vázlatot, melyet töltsetek fel a Classroomba!
versszak: tetőpont: láncok ledobás, fegyver megfogása, harc a szabadságért
- 5-6. Csak a pirossal kijelölteket kell vázlatolni!
Sorry, this embed is not embeddable or has been removed from its original source.
Beszédhelyzet (ki szól kihez)
A versben a lírai én egy szónok szerepében jelenik meg, a néphez szól. Cím
- Nemzeti: utal a témára: hazaszeretet
- dal: utal a műfajra, a mű induló jellegére
A vers műfaja: ALKALMI DAL - azaz egy konkrét alkalomra íródott
3.
But this is a mere urban legend: it is true that the poem was recited by Petőfi on March 15, 1848, in front of a crowd, but not at the National Museum.
The poem is structured around a powerful refrain: “A magyarok istenére / Esküszünk, / Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk!" ("By the God of Hungarians / We swear, / We swear, that we shall no longer be / Slaves!")
The poem emphasizes:
National pride and identity
The call to action against oppression
The shame of inaction versus the glory of resistance
Historical memory and the judgment of future generations
The poem is actually like a speech: the author asks a question or calls to action and the crowd replies with the refrain.